Művészetterápia * Művészeti oktatás * Grafika

AZ OLDAL FEJLESZTÉS ALATT
--------------------------------------

SEGÍTŐ TERÁPIÁS FOGLALKOZÁSOK, OKTATÁS

MŰVÉSZETTERÁPIA

A képzőművészet-terápia során a vizuális művészetek eszközeit használják fel, hogy az általuk létrehozott alkotáson keresztül valósulhasson meg a kommunikáció terapeuta és a kliens(ek) között. Az aktív terápia során készíthetnek festményt, rajzot, kollázst, montázst, szobrot, szőttest, fotót stb. illetve ezeknek bármilyen kombinációját. Önkifejezés formájában is történhet alkotás, vagy a terapeuta által adott felhívó jellegű témaválasztás (önarckép, betegségem, élet-út, amitől a legjobban félek, stb.) alapján is.
Az elkészült alkotás egy összetett rendszer, megalkotása egyben rendszerépítés is, mely visszahat az alkotóra, ezáltal elősegíti pszichéjében a rendeződési folyamatokat. Maga az alkotás folyamata is felszabadító, relaxálást segítő, és katarzishoz vezető élmény.
A befogadó képzőművészeti terápia keretében, meglévő képzőművészeti alkotások hatása, és pszichés tükröződése a páciensben, az elemzés és megértés tárgya.

------------------------------------------
Általánosságban a művészetterápia olyan kiegészítő terápiás módszer, mely a művészet (zene, tánc, képzőművészet, dráma, irodalom stb.) kreatív folyamatait a gondolatok és érzések nonverbális kommunikációjára használja. A művészetterápia összehangolja a művészet kifejező eszközeit és a terápiás hatótényezőket, amelyeket a terapeuta egy tervezett folyamaton belül alkalmaz.
A művészetterápiához nincs szükség művészi tehetségre, hiszen az esztétikai célokat szolgáló és nem szolgáló művészeti termékek egyaránt hasznosan felhasználhatóak a terápiában.
A művészetterápiákban közös a kreativitásra, szabad önkifejezésre, biztonságos és bizalmas környezetre helyezett hangsúly.

A művészet hatása a történelem során

Az, hogy a művészetek nagy hatással vannak a lélekre és az elmére, sőt képesek gyógyítani, valamint nemesebb állapotba hozni azt, nem új keletű gondolat. A gyógyításhoz és a vele szorosan összefüggő mágiához sokszor kapcsolódott a művészet valamely ága. Az ókori bölcsek, orvosok a zenét nyugtatónak vélték, valamint a kedélybetegek gyógyítására is javasolták.
Az ókori görög filozófustól, Arisztotelésztől származik a katarzis fogalma, mely a színjáték során a nézőben keltett, majd a történet által levezetett feszültség oldását, megtisztulást jelent. Katarzist azonban nem csak egy színdarab, hanem bármilyen művészeti alkotás is kelthet a kitárulkozás által. A katarzist, mint eszközt nem csak művészetterápiás, hanem egyéb pszichoterápiás célokra is alkalmaznak.
A reneszánsz idején a képzőművészeti alkotásokat képesnek vélték felemelő érzések, fennkölt érzelmek előidézésére.
A középkor óta élő elképzelés, hogy a vallási témájú festmények szobrok, épületek a hitet erősítik, további történelmi korokban is megerősítést nyert. A barokk művészet monumentalitása, díszessége eszközként szolgált a katolicizmus népszerűsítésére, hatalmának kiterjesztésére, hiszen szavak nélkül is hatni tudott a szemlélőre, hívekre.
A felvilágosodás korában a francia elmegyógyintézetekben színdarabokat tanítottak be a pácienseknek, akik aztán eljátszották azokat. Ez lehetett az egyik legkorábban alkalmazott művészetterápia.
Gyakran hozzák összefüggésbe a pszichiátriai problémákat a művészi tehetséggel. Ennek nem feltétlen van ok-okozati összefüggése, de vannak olyan kutatások, amelyek együttjárást mutatnak az pszichózisok és egyéb betegségek, valamint a tehetség között. A leggyakrabban emlegetettek a mániás depresszió, skizofrénia.
A mai művészetterápia előzményei

A századforduló derekán kezdték felismerni, hogy a bezártság és a semmittevés rontja az elmebetegek állapotát, ezért igyekeztek foglalkoztatni őket a intézetek falain kívül és belül.
A foglalkozások keretein belül rajzoltak, agyagoztak, gipszet öntöttek a kezelésre szorulók. Ezekre az alkotásokra kezdtek felfigyelni az orvosok, majd elkezdték vizsgálni, gyűjteni őket, hogy többet tudhassanak meg egy-egy kórképről.
Nemcsak a pszichiátria területéről táplálkozott a művészet terépiás alkalmazásának ideája. Korát megelőzve az 1900-as években egy osztrák művészettanár, Franz Cizek a diákjait spontán önkifejezésre bátorította, majd kiállítást szervezett a művekből, melyek Angliát is bejárták.
1922-ben Hans Prinzhorn kiadta a Lelkibetegek művészete című könyvet, amely elmegyógyintézetben elfekvő betegek munkáit tartalmazta.
Prinzhorn könyve Erich Guttmannt és Francis Reitmant -akik a náci üldözés elől Angliába emigráltak az 1930-as években - inspirálta, hogy Walter Maclay-vel együtt festményeket gyűjtsenek össze kutatás céljából. Edward Adamsont kinevezték bent dolgozó művésznek egy kórházba, hogy a bent lakó betegeket bátorítsa rajzlásra, festésre úgy, hogy nem befolyásolja őket.
A második világháborúból visszatérő katonák lelki problémáinak megoldására szorgalmazták a művészetekkel való időtöltést.
Adrian Hill 1945-ben elsőként használta a „művészetterápia” kifejezést az Art Versus Illness (Művészet vagy Betegség) című könyvében. A művészetet időtöltésre használta, míg magát TBC-vel kezelték. Később másokon segített módszerével, főleg a háború során kárt szenvedetteken
/Forrás: Wikipédia/